A mesterséges megtermékenyítés típusai

A lombikbébi program

Amennyiben olyan meddőségi ok áll fenn, melyet nem lehet pusztán gyógyszeres eszközökkel orvosolni, következő lépésként az asszisztált reprodukció jöhet szóba. A mesterséges megtermékenyítés többféle eljárást takar attól függően, hogy a beavatkozás a nő szervezetében, vagy azon kívül történik, illetve a beavatkozáshoz szükség van-e idegen donor bevonására.
 

méhen belüli megtermékenyítés

A méhen belüli megtermékenyítés abban az esetben jön szóba, ha a spermiumok száma vagy mozgékonysága alacsony, ugyanakkor van megfelelő mennyiségű, egészséges hímivarsejt. Mivel ilyenkor a spermiumokat közvetlenül a méhüregbe juttatják be, azoknak a pároknak is hatékony módszer lehet, akiknek valamilyen fogyatékosság vagy korai magömlés miatt maga a szexuális aktus nem történhet meg. A méhen belüli megtermékenyítés során a nő természetes vagy stimulált ovulációjának időpontjában a férfi spermamintát ad le egy biológusnak, aki megfelelő előkészítés után katéter segítségével juttatja be a méhüregbe.
 

méhen kívüli megtermékenyítés (IVF)

A méhen kívüli megtermékenyítés az úgynevezett IVF (in vitro fertilizáció), melynek lényege, hogy a hímivarsejt és a petesejt a nő szervezetén kívül, mesterséges körülmények között találkoznak, elkezdődik az osztódás, s az embriót ültetik vissza az anyaméhbe, így a további fejlődés már természetes körülmények között zajlik. Ez az eljárás olyan pároknak nyújt segítséget, ahol a két ivarsejt találkozása valamilyen módon akadályozott.

A lombikbébi program folyamata és alkalmazott módszerei

1. A petefészek előkészítése
   A meddőség okainak feltárását követően, ha a szakemberek a méhen kívüli megtermékenyítést látják a leghatékonyabb módszernek, a nőt speciális hormonkezelésnek vetik alá.
   Ennek célja, hogy a kezeléshez több érett petesejt álljon rendelkezésre. A hormoninjekciót (mely legtöbb esetben hCG hormon) minden páciens egyedi elbírálás alapján meghatározott dózisban kapja.
   A petesejt érésének folyamatát az orvos 2-3 alkalmas ellenőrző vizsgálattal kíséri figyelemmel, általában ultrahanggal, ritkábban vérvétellel kiegészítve.
   Ilyenkor nézik a petesejtek számát, méretét és növekedési ütemét.
    
2. A petesejtek leszívása
   A petesejtnyerés, más néven tüszőpunkció, a hCG injekció beadását követően átlagosan 34-36 órával történik meg.
   Maga az eljárás hüvelyen keresztül, ultrahang segítségével, speciálisan erre a célra kialakított műtőben zajlik, a páciens kérése alapján altatásban, vagy anélkül.
   A punkciós tűvel átszúrják a hüvely, majd a tüsző falát, és leszívják a tüszőfolyadékot, melyet egy biológus mikroszkópos vizsgálatnak vet alá.
   Ezt követően a folyadékot áthelyezik egy, a nő nevével ellátott, speciális tápoldatot tartalmazó tenyésztőedénybe.
    
3. A megtermékenyülés
   A petesejtnyerést követően a férfi steril edénybe ejakulátumot biztosít, egy erre kijelölt helyiségben.
   A legjobb spermaminőség elérése érdekében a mintaleadást megelőzően a férfi részéről 3-5 napos önmegtartóztatás szükséges. A spermát ezt követően megfelelően előkészítik, és a petesejtpunkciót követő 4-5. órában a biológus elvégzi a megtermékenyítést.
   Következő reggelen ellenőrzik, hogy létrejött-e a megtermékenyülés. A petesejteket, illetve a fejlődő embriókat inkubátorban tárolják a visszaültetésig.
   Bizonyos esetekben a megtermékenyítést úgynevezett ICSI (intracitoplazmatikus spermium injekció) technikával végzik, mely során a hímivarsejtet, pipettával átszúrva a sejtfalat, közvetlenül a petesejt citoplazmájába fecskendezik. Ez az eljárás olyan esetben használatos, amikor a spermiumok valamilyen elégtelenségük miatt nem képesek önállóan bejutni a petesejtbe.
   
   A mai orvostudomány további speciális eljárásokat dolgozott ki annak érdekében, hogy az egyes spermium-rendellenességek mellett is létrejöhessen a fertilizáció.
   Ha az ejakulátumban nem található sperma, a SMART módszer segítségével hímivarsejteket nyernek a heréből vagy a mellékheréből. Ha mozdulatlan, ámde életképes hímivarsejtek állnak rendelkezésre, a HOS-teszt segítségével választják ki a megfelelő spermiumot, melyet később ICSI segítségével juttatnak a petesejtbe.
   A ROSI eljárást pedig olyankor alkalmazzák, amikor nem áll rendelkezésre érett hímivarsejt, ugyanis a farok nélküli, éretlen hímivarsejtek, az úgynevezett spermatidák is alkalmasak a megtermékenyítésre.
    
4. Az embrió visszahelyezése - embriotranszfer
   Az embriótranszfer a punkciót követő 2-5. napon történik. Annak érdekében, hogy növeljék a teherbeesés esélyét, a párral történt egyeztetést követően egy, kettő vagy három, kizárólag szabályos fejlődési képet mutató embriót ültetnek be. Egyes szakemberek mára úgy gondolják, hogy ha csak egy embriót ültetnek be, annak megtapadására és egészséges fejlődésére nagyobb az esély, mintha többet juttatnak vissza, de ebben a témában elég eltérőek a vélemények. Minden esetre a párnak a beültetett embriók számának meghatározásakor mérlegelniük kell, hogy tudnak-e vállalni annyi gyermeket. Azzal is tisztában kell lenni, hogy még a legkörültekintőbb mikroszkopikus vizsgálat sem zárhatja ki a vetélés vagy szövődményes terhesség kockázatát.
   Az embriótranszfer csupán néhány percet vesz igénybe, s nem szükséges hozzá altatás. Az orvos az embriókat tartalmazó katétert végigvezeti a méhszájon, majd óvatosan a méhüregbe fecskendezik.
   Ezután ellenőrzik, hogy nem maradt-e embrió a katéterben. Az eljárást követően a páciens hazamehet, ám a sikeres megtapadás érdekében javasolják, hogy néhány napig tartózkodjon a túlzott megerőltetéstől.
   
   Azt, hogy az embriók sikeresen beágyazódtak-e a méhfalba, körülbelül két héttel később szokták ultrahanggal ellenőrizni.
    
5. Az embriók mélyfagyasztása
   Azok az embriók, melyeket nem ültettek be, mélyfagyasztásos módszerrel kerülnek tárolásra.
   Ez abban az esetben kivitelezhető, ha az embriók szerkezetileg épek és megtörtént a továbbosztódásuk, ilyenkor ugyanis 80% esély van a túlélésükre.
   A mélyfagyasztás (krioprezerváció) során először egy speciális oldat segítségével kinyerik a vizet az embrióból, annak érdekében, hogy a fagyasztás során elkerüljék a jégkristályképződést, mely károsítaná a sejtek szerkezetét. Ezután számítógép vezérlésű eszközzel rendkívül gyorsan lefagyasztják a sejteket. (Az eljárás gyorsasága szintén a kristályképződést hivatott megakadályozni.)
   A krioprezervációra zigóta, 2-4, illetve 5-8 sejtes, valamint hólyagcsíra állapotban van lehetőség.
   A későbbiekben ezeknek a lefagyasztott embrióknak a visszaültetésére a spontán ovuláció időpontjában van lehetőség, amit ultrahanggal és hormonvizsgálattal határoznak meg.

A sikeres teherbeesést követően

Akármilyen módszerrel is sikerül a nőnek teherbe esnie, maga a várandósság és a szülés már ugyanúgy zajlik, mint spontán megtermékenyülés esetén. Ennek ellenére az ilyen módon teherbe esett nőket veszélyeztetettként gondozzák, a szakmai irányelveknek megfelelően.

Nem ritkán hallani olyan történeteket, amiben a párnak egy lombikbébi program segítségével megfogant gyermek után spontán módon is gyermeke fogan. Ennél már csak azok az esetek a döbbenetesebbek, amikor többszöri sikertelen IVF-t követően, miután a pár már feladta, hogy saját gyermeke szülessen, később mégis spontán módon, zavartalan várandósságot követően egészséges gyermekük születik.
Ebből is látható, hogy a stressztényező – mely paradox módon, adott esetben éppen a teherbeesés túlzott vágya miatt alakul ki – jelentősen befolyásolhatja a megtermékenyülést.
 

Lehetőségek és költségek Magyarországon

Hazánkban jelenleg több olyan meddőségi centrum is működik, ahol a prekoncepcionális (várandósság előtti) tanácsadástól, az előkészítésen át a mesterséges megtermékenyítésig minden egyes állomást egy intézményen belül végeznek. Ilyen központ a fővárosban több is található, illetve Debrecenben, Győrött, Miskolcon, Pécsett és Szegeden, továbbá Kaposváron és Tapolcán is üzemel.  
 

Országos Egészségbiztosítási Pénztár - lombikot fizet

Jelenleg az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) minden egészségbiztosítással rendelkező pár számára öt lombikbébi kezelés teljes költségét állja, ezen túlmenően az egyes eljárások költségei intézetenként eltérőek lehetnek. Mindezek mellett a szükséges gyógyszeres kezelés közel 70%-ban támogatott.